1. kemény, törhető, nem nyújtható, nem égethető ásványi anyag (darabja). ▸ kővé dermed, mered válik ▸ bölcsek köve

2. kőből készült tárgy, kül. burkolat(kő), ékkő, sírkő. felmossa a konyha kövét; kiesett a kő a gyűrűből.

3. ját némely játékban egységként haszn. különböző számértéket képviselő kocka v. téglalapocska. a dominó kövei.

4. orvos epekő, ill. vesekő.

5. nép <kif-ekben:> mennykő. mi a kő!; bánja a kő! ▸ nagy, nehéz kő esett le a szívéről ▸ egy követ fújnak ▸ a követ is meglágyítaná ▸ minden követ megmozgat ▸ az vesse rá az első követ, aki

[ fgr ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. mn

II. fn (köztiszteletben álló) bölcs, idősebb férfi. | rég tudós, kül. filozófus. | okos, bölcs ember.

[ tör ]

a többes szám jele.